Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Nyomtass te is címmel a régi szamizdatot idéző kezdeményezést indítottak útjára a civilek. A kormánypropaganda ellen naponta összeszerkesztett és tördelt hírválogatással lendülnek támadásba, amit bárki kinyomtathat és terjeszthet.

Csapataik harcban állnak

A választék.

A magyar választók 70 százaléka nem a jelenlegi kormánypártot akarja, derül ki a legfrissebb kutatásokból. Ceglédi Zoltán elemzővel Bicskén készült cikkünk utolsó részeként megnézzük, hogy mi a kínálat ellenzéki oldalon. Az alábbiak az ő megállapításai, a miénk csak annyi: egyelőre siralmas a helyzet. (Előzmények a cikk végén…)

MSZP

Az MSZP története roppant érdekes, egy horror vígjátéknak nevezhetnénk, ha viccesek akarnánk lenni, ahol a szereplőről különböző részek válnak le roppant véresen, majd belelép a gödörbe, végül még a gereblyére is rátapos. A párt a közelmúltban nem egy sikersztori. Előbb arról döntöttek a szocialisták belső csoportjai, kicsinálják az egyetlen hadra foghatónak látszó emberüket, a szegedi polgármester Botka Lászlót, hogy visszahozzanak bizonyos régebbi szereplőket, s ne kockáztassák a kényelmes parlamenti jelenlétet, maradjanak a hagyományos megoldásoknál, a DK-val közösen kerüljenek be a parlamentbe – nem feltétlenül a kormányváltás igényével. Hamar kiderült azonban a szocialista párt számára, hogy nem tudnak majd mit mondani 2018-ban. December és január fordulóján vissza kellett kaparni a fél évvel ezelőtt „kidobott” Botka Lászlót – az utolsó pillanatban, hiszen Hiller István a Magyar Idők és a Pesti Srácok kormánymédiumoknak nyilatkozgatott, Molnár Gyula pártelnök pedig arról spekulált a sajtóban, hogy 2018 után tulajdonképpen lehet, meg is kéne szüntetni a pártot. Mindez nem feltétlenül abba az irányba hatott, hogy az emberek tömegesen menjenek a szocialistákra szavazni. Ettől persze még mindig van egy gravitációs mezeje ennek a pártnak, még mindig úgy azonosítják, hogy ők a legnagyobb baloldali párt, de ez a számok alapján most csak egy „relatív legnagyobbság”.

Nem tudják megúszni, el kell dönteni, milyen irányba mennek.

Az MSZP lényegében 2012 óta nem nagyon mutatott mit, abban az időszakban a Fidesznek 33 százaléka volt, a szocialistáknak önmaguknak 30. 2012 nyarán úgy tűnt, hogy mint korábban is volt, a parlamenti váltógazdaság működni fog, az MSZP lesz a kormányváltás fő ereje. Akkor az LMP 10 százalékon állt és innen sikerül eljutni odáig, hogy végül a 2014-es, kormányváltónak becézett összefogás kevesebb szavazatot kapott, mint amennyire korábban az MSZP képes lett volna egyedül. Hogy mit tanult ebből a szocialista párt, az most derül ki. Arról, kell-e csinálni egy normális baloldali pártot vagy fel kell oldódni valamiben, valami összefogásban, pont most folyik a vita. Ha Botka László lesz még fél év múlva is az, akibe a bizalmat helyezik, akkor az eddigi mozgását figyelve lehet arra esély, hogy ő választ egy olyan utat, ami nem arról szól, hogy mindegy mit mondunk, mi a program, csak és kizárólag az a fontos, hogy mindenki mindenkivel álljon össze a helyekért – ­ én erre adnék kevesebb esélyt. Az MSZP aktuális működéséből azt látom, elég hamar be szoktak pánikolni az elvtársak és viszonylag hamar ki tudnak állni aktuális vezetők mögül. Akkor pedig valóban aktuálissá válik az a kérdés, amit Molnár Gyulának feltettek, hogy mikor szűnik meg az MSZP?

 

Jobbik

Ha azt mondjuk, hogy az MSZP most nincsen jó passzban, bár Botka László hozott valami lendületet, akkor pont az ellenkezőjét kell mondani a Jobbikról. A Jobbik nagy bajban van. Az elmúlt napok és hetek politikailag fontos ügyeiben nem exponálta magát vagy csak sokadikként tudod csatlakozni bizonyos eseményekre, kezdeményezésekre. A Jobbiknak nagyon rég volt valódi momentuma, a párt próbál egyensúlyozni, „megoldani” azt, hogy komoly ellenzéki pártnak tűnjön, de kormányzóképesnek és hozzon magával valamit a radikalizmusból is. Ezen a területen azonban a Fidesz egy csomó dimenzióban beelőzte. Ha valaki egy virtigli rasszista, xenofób, politikai értelemben vett türelmetlen figura, akkor egész nyugodtan oda tud csatlakozni a Fideszhez, míg a Jobbiknál azt látni, hogy hát ez már nem is olyan „véresszájú”. Vona Gábornak nem sikerült az, ami korábban Orbán Viktornak, hogy teljesen más korábbi politikusi pozícióból transzponálja magát egy új helyre; megragadt két világ között és nincs igazi szavazatszerző potenciál benne. Könnyen lehet, hogy a Jobbik legkésőbb idén ősszel kaphat egy szélsőjobboldali kihívót, s az sem elképzelhetetlen, hogy Novák Előd újra aktivizálja magát.

Középre sem sikerült tolni a pártot,

a másik oldalon pedig mindig lesz arra elég ember, aki elmondja: ez az erő a holokauszt emlékműbe beleköpő, listázó, az utcai erőszakhoz köthető. Vona kizárólag abban bízhat, hogy megint lesz egy szélcsend, ami volt 2014 ősze után, amikor a Fidesz épp nem tudott harci zajt kelteni és hátha megint – mint akkor –  a Fideszről leszakadók egy jó részének a Jobbik lesz a természetes választása a másodlagos pártpreferencia miatt. Az, hogy ordenáré módon beszél a miniszterelnök Vona Gáborról, nem csak azért van, mert elveszti a türelmét, hanem kifejezetten az erőben, a durvaságban hívő radikálisoknak akar ezzel üzenni. Azt, hogy Volna már puha, gyenge, ő viszont kiáll és keményen „odaszólt”.

 

Demokratikus Koalíció

A DK az elmúlt hetekben bizonyos szempontból kicsiben olyan, mint a Fidesz. Gyurcsány Ferenchez ragaszkodnak minden körülmények között, az ő politikai sorsát akarják osztani. Ez Magyarországon a jelen körülmények között ér 5 százalékot. A DK esetében külön feladat az, hogy a még mindig a népszerűségi lista alján szereplő Gyurcsány Ferencet azt tudja csak felhozni, ha úgy tud megjelenni, hogy Orbán Viktorral kapcsolatban sokkal durvább ellenérzések vannak és fiatalabb generációknak azt tudja mondani: bár ti nem emlékeztet rá, de egy aranykor volt, amikor én voltam a miniszterelnök és lám én vagyok Orbán Viktor legkeményebb kihívója, a legradikálisabb ellenzéki. Ma még nem erről van szó. A szavazók 41 százaléka többre vár annál, hogy valaki Orbán Viktort támadja és pozitív üzenetekre van szükség. Ha elég lenne a politikai sikerhez azt mondani, hogy „Orbán takarodj!”, a DK-nak 30-35 százaléka lenne, hiszen azt valóban ők mondják a leghangosabban és legtöbbször.

 

Lehet Más a Politika

Az LMP az egyetlen olyan párt a rendszerváltás óta, amely már két cikluson túl jelen van a parlamentben, a magyar politikai életben, de még mindig a bejutási küszöb környékén tanyázik. Most már felteszi a kérdést a szavazó: mennyi van még ebben a projektben, mikor lesz végre a valódi döntéshozatalban a párt? Az LMP-t is megosztja ez az ellentét. A párt sorsát legfőképpen azt fogja eldönteni, mennyire lefutott a 2018-as választás. Amikor ugyanis esélyt lát a szavazó arra, hogy az ő szavazata dönti el azt, ki lesz a miniszterelnök, hajlamos vagy hajlandó kompromisszumot kötni és hiába látná szívesen például az újbaloldali LMP-t az ország élén, ha erre nincs esély, mégis csak Botka Lászlóra szavaz. Hasonló volt a helyzet Bajnai Gordon esetében is a 2014-es választásokon. Amikor viszont lefutott a meccs, hajlamosabbak az emberek a számukra legszimpatikusabb jelöltre szavazni, mondván: ha nem azon múlik, Orbán marad-e a miniszterelnök, hogy kire voksol, akkor legalább jusson be az a párt a parlamentbe, amelyik tetszik. Ez, a Fidesz látványosan jó szereplése, sokat segítene az LMP-nek.

 

Együtt

Az Együttnél van egy friss stratégia-váltás, ami még nem feltétlenül igazolódott vissza, még akkor sem, ha alternatívája a megszűnés lett volna. A párt Juhász Péter elnökké választásával deklarálta az önálló lista állítását. Az Együtt lehetne, ezt azonban nem merik még mindig megnevezni, egyik aspiránsa a magyar politikában eltűnt, de deklarált és létező erő, a liberalizmus megtestesítője. Programjuk, szereplőik, jellemző szavazóik kifejezetten szabadelvű, liberális embereket, programokat, ügyeket jelentenek. Az Együtt egyrészt küzd a nevével – ez elég rossz név egy önálló pártnak –, de a nagy kérdés az, milyen tartalommal töltik majd meg a formát, milyen emberekkel akarnak együttműködni. A párt egyik fő problémája az, hogy elnöke alapvetően akkor szerzett ismertséget, amikor budapesti belvárosi ingatlanpanamákat leplezett le. Ez alkalmas az építkezésre, ha az ember helyi ügyekben gondolkodik, vagy alapvetően egy elkövetkezendő kormányban középszintű pozícióra készül, egy politikai közösség öndefiníciójához azonban kevés. Hiányzik még egy szereplő, aki a konszolidáció, az integráció igényét tudja kielégíteni, aki kellőképpen szerethető, akinek van egy ethosza, üzenete, aki olyan személyiség, akibe nagyon sok mindent belelátnak az emberek. Aki képes arra, hogy a párt számára nagyon szükséges 2-3 százaléknyi szavazatot összeszedje. Ezek nélkül ez egy bukott ügy lesz.

 

Párbeszéd Magyarországért

Más utat választott a Párbeszéd Magyarországét párt, amely az utolsó utáni pillanatig azért küzdött, hogy bármi történjék, összefogás, előválasztás legyen. Ezzel ez az erő mindaddig, amíg ezt az összefogást és ezt az altruista módszert erőlteti, annak a lehetőségéről mond le, hogy ő legyen az első releváns, újbaloldali magyar párt. A Párbeszédben és környékén sokan hiszik és vallják, hogy ez lenne a helyes út, tartalmilag, a politika lényegét tekintve, s az adatokat tekintve olyan sokat nem veszítenének, ha ráállnának erre az irányra.

 

Momentum

A Momentumnál még csak a pártszerű működés csíráit lehet látni. Amennyire professzionális volt technikailag az olimpia-ellenes népszavazás aláírásgyűjtésének megszervezése, majd bemutatása, annyira kétséges, hogy a valódi politikai részvételre mennyire készültek fel – és ezt fontos elmondani. Az ígért programokból három vízió lett igazából, nem látszik, hogy koherens módon nyilatkoznának az egyes szereplők, és az az egy év, ami a következő választásokig még hátra van, túl hosszú ahhoz, hogy meg lehessen úszni az öndefiníciót. A kiállást, a politikai értelemben vett Coming outot, hogy miféle párt ez. Ez lehet egy darabig, időről időre elfedni, a Momentum ebben egyébként ügyes, de tartalmi kérdések felvállalása nélkül egy friss párt nem tud fennmaradni.

 

Liberálisok

A magyar Liberális párt számára az a legnagyobb probléma, hogy továbbra is Fodor Gáborra szűkül a párt valódi jelenléte. Ami ott történik, az nem jön ki a dobozból, ráadásul az együttműködés állandó hangsúlyozása is ront a helyzeten, hiszen nem azt üzenik a szavazóknak, hogy együtt menjenek liberálisként, hanem azt, hogy ők lesznek a sokadik a sorban, ez pedig nem építi a pártot.  

(Fotók: MTI, Népszava)

Előzmények:

Nem véletlenül égeti lázban az országot a Fidesz

Az egyszemélyi vezetés ára, a Fidesz szavatossága addig tart, amíg Orbáné

A választók otthon ülnek és várnak az ajánlatokra

Share Button