Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Nyomtass te is címmel a régi szamizdatot idéző kezdeményezést indítottak útjára a civilek. A kormánypropaganda ellen naponta összeszerkesztett és tördelt hírválogatással lendülnek támadásba, amit bárki kinyomtathat és terjeszthet.

Mindent szabad

Mindent?

Máté G. Péter. A negyvenes, láthatóan jól szituált férfi egy nála idősebb hölggyel, talán egyik rokonával tért be a tóparti étterembe. Az idő éppen csak dél felé járt, a vendéglőben alig páran fogyasztották korai ebédjüket.
   A pincér udvariasan köszöntötte a vendégeket és miután kiderült, hogy ebédelnének, elindult az étlapért. Ekkor szólt jó hangosan a pincér után a szép és drága német gyártmányú autóval érkezett vendég – azzal, amelybe a közbeszéd szerint még csak irányjelzőt sem szerelnek a gyártósoron, mert akinek ilyen kocsira futja, úgysem szokott indexelni – és hangosan letegezte az amúgy nem éppen kisfiú korú felszolgálót.


  – Figyelj – mondta a vélhetően nyaraló, vagy üzleti úton lévő úriember, vagyis inkább viselkedése alapján tehetős tahónak mondható férfi – hozzá’ már egy jó adag hideg vizet is!
   A sokat tapasztalt vendéglátós szakembernek szeme sem rebbent, talán csak a néhány vendég egy némelyike figyelt fel a hangos szóra és a tegezésre. Nem így pár pillanattal később, amikor a negyvenes bunkónak megszólalt az asztalra megérkezésekor kicsapott márkás telefonja, és amelynek kedvenc csengőhangját teljes hangerőn hagyta szólni, amíg csak a fáradhatatlannak tűnő hívó, vagy éppen a szolgáltató meg nem szakította a hívást. Ekkor már többen is rosszallóan, idegesen néztek a modortalan emberre.
   Az eset persze szót sem érdemelne, ilyen világban élünk és egy kézlegyintéssel el is intézhetnénk az ügyet. A férfi láthatóan semmibe vette az együttélés szabályait, bár lehet, hogy betartotta volna azokat, ha ismeri, ám meglehet, sem szülei, sem tanárai nem tanították meg őt erre. Vagy csak éppen nem érdekelte, hogy másnak is vannak jogai. Például egy nyugodt, békés ebédhez.
   Nyaranta az üdülőhelyeken – mikor tegyék, ha nem ilyenkor – a nyaralók elengedik magukat. Lehet, hogy csak a mindennapjaikat ott élő helyi lakosokat zavarja, ha a szupermarketben félmeztelen, strandpapucsos, kempinggatyás, nagyhangú úriember tolakszik eléjük a pénztár előtti sorban, ha hajnali három tájt több utcányira is hallhatóan üvöltve szórakoznak az egyik nyaraló kertjében, ha az egyik-másik kikapcsolódni vágyó üdülőtulajdonos úgy parkol napszámra az autójával a szűk utcában, hogy másokat akadályoz a közlekedésben.
   Persze vigasz az ott élőknek az, ami szomorú az üdülőknek: mindez legfeljebb csak másfél-két hónapig tart, aztán áll vissza minden a megszokott kerékvágásba. A negyvenes bunkó falujában, vagy valamelyik nagyvárosban veszi majd semmibe környezetét, a szabadságukat élvező, éjjel is fennhangon szórakozó nyaralók szépen visszatérnek munkájukhoz, tanulmányaikhoz, a kempinggatyás is magára kap majd valamit, ha hűvösödik az idő. De most nyár van és ilyenkor mindent szabad.
   Mindent?

Share Button

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.