Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Így harcolnak a civilek a kormány agymosása ellen

Nyomtass te is címmel a régi szamizdatot idéző kezdeményezést indítottak útjára a civilek. A kormánypropaganda ellen naponta összeszerkesztett és tördelt hírválogatással lendülnek támadásba, amit bárki kinyomtathat és terjeszthet.

Pár perc rákészülés, két-három órás laza kis semmiség

Sűrű kis hét volt…

Ahogy lenni szokott: a Kész Laci tervez, Isten végez, én meg befogom a pofámat és alkalmazkodom. Naná: végtére is motorozásról van szó, jelesül arról, hogy konkrétan ma, azaz bolondok napján reggel elindultunk Tordára, merthogy a Kész úgy döntött, erősen óhajtja megnézni a sóbányát, a hasadékot, a múlt századi sörgyárat (ha netán nincs, az se baj, megfelel valamelyik kocsma is), igaz, ahogyan a Szakcsi volt kedves rámutatni, nem olyan régen jártak arra, és akkor nem mutatott különösebb érdeklődést, de hát ez van, a Kész Laci úgy van vele, fiatal még, változik, későn érő típus, és egyáltalán: ugyan mit is kéne neki magyarázkodnia ha egyszer menni akar ezerötöt? Igaza van. Szinte azonnal csatlakozom a projekthez, ráadásul jön a Viktor (ne értsetek már mindent félre: ő a Rostás, barátunk, és teljesen normális), egy haverja, Sanyi, meg elkísér minket a Feri is, hogy kicsit szokja a számára új technikát. Feri ugyanolyannal jön, mint az enyém, miszerint Gold Wing, a másik három malyom Pan European-nal, szép kis brigád lesz, szombati koránkelőknek azt mondhatom, hamarosan elindulunk Soltról, a kis büfétől, a többieknek üzenem, minden rendben van, hiszen úton vagyunk. Igen: de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nekem ki kellett ám pipálnom ezt-azt a listámon. Hadd szedjem össze, tényleg csak úgy vázlatosan… Indítsunk mondjuk azzal, hogy dolgoztam: ezen a héten hétfőtől péntekig reggel-deles műszakba jártam, ami praktikusan hajnali 3.12-es kelést igényel, az nem csúnya, hadd áruljam el, oké, tudom, feküdjek le korán, persze hogy meg is teszem, naná, harminc-ötven ember ül mögöttem viszonylag bizakodva, de azért higgyétek el, ebből a hajnalikelős kivitelből a negyedik-ötödik már elég izmos tud lenni. Tehát mentem minden nap egyet reggel nyolcig, aztán déltől négyig. Ez az alap. Úgy jött ki, hogy ezen a héten, egészen pontosan tegnap délután-este rendeztük meg harmadszorra a Livelövetet a könyvtárban.

Ebben a pillanatban ugyan, amikor itt tartok, real time-ban csütörtök reggelt írunk: én azért mégis megkockáztatom a jóslást, hála a sorsnak, szép sikerrel, jó sok emberrel lement a show, a szokásoknak megfelelően eleget röhögtünk, keveset unatkoztunk, a nagy többség elégedetten távozott. Aligha árulok el nagy titkot, ha megmondom, igényel pár perc rákészülést egy ilyen két-három órás laza kis semmiség – fejben átszaladni párszor a tervezett meneten, az ugyan nem nagy dolog: de össze is kell pakolni a nagy mennyiségű rekvizítumot, megkeresni mindent, ami csak eszembe jut, egy nem teljesen poroszos jellegű garzonlakásban, ami az enyém, izé… pár perc arra is elírható. Nyulasival beszélni, legalább vázlatosan, mire is készüljünk, hogyan menjünk – egy óra minimum az is (oké: ez nem jött össze). Közben le kéne mosnom valamikor a motort, de rendesen ám: rajta van a tél meg az előző szezonvég pora, a felkészítés/olajcsere/ellenőrzés szentháromságon Gyuszikánál szerencsére már egy héttel korábban túlestünk – ja, viszont a héten költöztem, a Márkék garázsából a Laciéba, mindkét motor, plusz a cuccaim, ráadásul a Nagypapát, vagyis az idősebb, jövőre negyvenéves paripámat kicsit noszogatni is kellett, szerencsére a Körte segített, ahogyan minden szokott, az rendicsek, ez pipa. (Meg a lemosás is: csütörtök délután megtörtént ügyesen…) Össze kéne pakolászni a túracuccomat, az valószínűleg szombat hajnalra marad, ahogy elnézem – addig is muszáj viszont bonyolult töltési manővereket eszközölnöm, nehogy későn kapcsoljak: GoPro, nagy fényképezőgép, mellé a kis kompakt úti, utazós laptop, power bank 1 és 2, fejlámpa, kártyák ürítése, kábelek, töltők elpakolászása, egyéb apróságok. Jön azután az ügyintézések sora, különös tekintettel Boda sr. és kedves felesége háztartási és összes egyéb gondjainak megoldására, a túra miatt persze előrefelé is. Egy köteg csekk postai befizetése, egy OTP-s átutalás. Zöldkártya a motorra a biztosítónál. Receptek kiváltása, majd a gyógyszeres ládikák feltöltése két személy részére, egy hétre, teljes körű nagybevásárlás, a készletek megfelelő, biztonságos elhelyezése, a három napra a rég jól bevált, nagyon kedves ismerős ápoló nővérkék szerződtetése, majd jöhetnek a megbeszélések, az otthoni munka- és balesetvédelmi oktatás, lelkifröccsök Boda sr. és b. neje részére, és a többi. Hét közbeni (és persze külön, máshonnan a hétvégi) ebédek házhoz szállítós intézése. Talán még nem is mondtam, természetesen egy elég cselekményes rész erre a hétre maradt a szájüregem belsejében pár hete folyó hidászati munkálatokból, mi sem természetesebb, mint hogy belefér még az is. És amikor már tényleg úgy érzem, így talán, hogy a nap érzékelhetően harminckét órából áll, és mindegyikben van mit tennem, szóval így tán mindennel megleszek szombat reggelig, ütemtelenül kapok egy mailt: pénteken tizenegy órakor jelenés Bodapesten. Fontos, hogy azt ne mondjam, életbevágó ügy. Szép sima pofával, vőlegényruhában kell felvonulni, habár nem, nem esküvőről van szó; itt nem részletezendő okokból nem mehetek se motorral, se a kisautóval, Boda jr-tól kell elkérnem az ő lovát, amit viszont előtte ki kell kissé (de szerencsére tényleg csak kissé) takarítani. De… az is megvan.És mégis: valami, valami, valami mintha kiment volna a fejemből… de mi lehet az… a francba… jaaaaaaaaaaa… tudom már!!! Meg kell írnom a HL-t: akkor minden rendben, ez is pipa.

Share Button